Andrejs Pumpurs

Andrejs Pumpurs
Pumpurs arcképe és fő művének, a Lāčplēsis-nek egy motívuma szovjet bélyegen (1961)
Született	1841. szeptember 22. Lieljumprava, Kurzeme  Oroszország
Elhunyt	(60 évesen) 1902. Július 6. Riga  Oroszország
Állampolgársága	orosz
Nemzetisége	lett
Foglalkozása	költő
Kitüntetései	Szent Szaniszló-érdemrend
Sírhelye	Rigai Nagy-temető
A Wikimédia Commons tartalmaz Andrejs Pumpurs témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Andrejs Pumpurs (Lieljumprava, 1841. szeptember 22. – Riga, 1902. július 6.) lett költő, a nemzeti romantika jeles képviselője, az Ifjú Lettek mozgalmának központi alakja.

Élete

Andrejs Pumpurs szegényparaszt családban született 1841-ben. Az uradalmi elemi iskola elvégzését követően földmérőknél dolgozott mint segéderő. 1874 és 1876 között Rigában élt. Bernhards Dīriķsszel közösen könyvesboltot nyitott. Ekkor csatlakozott az Ifjú Lettek mozgalmához.

1876-ban Moszkvába ment. Itt beállt a szerbek ottomán birodalom elleni harcát segítő önkéntesek közé. A Balkánon szerzett tapasztalatai nagyban erősítették nemzeti elkötelezettségét. A háború után Odesszában katonaiskolát végezett és a cári hadseregben szolgált haláláig. 1880-ban tért vissza Lettországba, 1896-ban került Daugavpilsbe, ahol katonai intendáns volt haláláig. A hadbiztosságnál betöltött funkciójára tekintettel beutazta az Orosz Birodalom nagy részét és eljutott Kínába is. Halálát, és gyermekeinek halálát is kínai útja során szerzett betegség okozta.

Irodalmi munkássága

Érdeklődése az irodalom iránt piebalgei tartózkodása idején kezdődött. Első verse 1869-ben jelent meg. Művészetének ebben a periódusában elsősorban hazafias költeményeket és szatírákat írt.

Miután 1882-ben visszatért Rigába, ismét felvette a kapcsolatot a lett nemzeti írókkal. 1888-ban jelent meg fő műve a Lāčplēsis (A medveölő) című eposz. Ebben néphagyományokra alapozva alkotta meg a lett nép hősi eposzát. Két évvel később, 1892-ben adja ki verseskötetét Tēvijā un svešumā (Otthon és idegenben) és 1895-ben a katonaélményeit megörökítő útirajzait No Daugavas līdz Donavai (A Daugavától a Dunáig) címen.

Fő művét, a Medveölőt egy tucat nyelvre lefordították, a világnyelveken kívül többek között japánra, csehre stb.

Művei

• 1869, Hīna kaps
• 1888, Lāčplēsis (A medveölő)
• 1890, Tēvijā un svešumā (Otthon és idegenben)
• 1895, No Daugavas līdz Donavai (A Daugavától a Dunáig)

Magyar fordítások

• A lett irodalom kistükre (részlet), Fordította: Lothár László, Budapest: Európa Könyvkiadó, 51-62. o. (1977). ISBN 963-07-0933-3 

Források

• A lett irodalom kistükre, Szerkesztő: Karig Sára, Budapest: Európa Könyvkiadó, 49-50. o. (1977). ISBN 963-07-0933-3 
• Guntis Berelis: Andrejs Pumpurs // Portrets (életrajz) (lett nyelven). Latvijas Literatūras centrs. [2016. március 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. november 1.)
• Пумпур Андрей Индрикович (orosz nyelven). Nagy szovjet enciklopédia. (Hozzáférés: 2012. november 1.)
• Пумпур, Пумпурс (Pumpurs) Андрей Индрикович (orosz nyelven). Philatelia.Ru. (Hozzáférés: 2012. november 1.)
• Fényképek Andrejs Pumpursról (lett nyelven). KAKTUSS: Latvijas Akadēmiskā bibliotēka. [2011. augusztus 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. november 1.)