Az Egyesült Királyság az Eurovíziós Dalfesztiválokon
Egyesült Királyság | |
Adatok | |
Műsorsugárzó | |
Nemzeti döntő | Eurovision: You Decide (2016–2019) 1957, 1959–2010 |
Belső kiválasztás | 2011–2015, 2020– |
Részvételek és eredmények | |
Részvételek | 65 |
Első részvétel | 1957 |
Legjobb eredmény | 1. (1967, 1969, 1976, 1981, 1997) |
Legrosszabb eredmény | utolsó (2003, 2008, 2010, 2019, 2021) |
Rendezések | London 1960 London 1963 London 1968 Edinburgh 1972 Brighton 1974 London 1977 Harrogate 1982 Birmingham 1998 Liverpool 2023 |
Összpontszám a döntőkben 2004 óta | 1190 (26.) |
Külső hivatkozások | |
Honlap | A BBC eurovíziós honlapja Egyesült Királyság profilja a eurovision.tv-n |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Az Egyesült Királyság eddig hatvanöt alkalommal vett részt az Eurovíziós Dalfesztiválon.
A brit műsorsugárzó a British Broadcasting Corporation (BBC), amely 1950 óta tagja az Európai Műsorsugárzók Uniójának, és 1957-ben csatlakozott a versenyhez.
Története
Évről évre
Az Egyesült Királyság már az első, 1956-os Eurovíziós Dalfesztiválra is jelentkezett, de végül nem vett részt, hanem egy évvel később, 1957-ben debütáltak. A következő évben nem vettek részt, azóta viszont folyamatosan versenyeznek. Bár Írországnak több győzelme van, mégis az Egyesült Királyság tekinthető a legsikeresebb országnak, ugyanis öt győzelmük mellett abszolút rekordnak számító tizenhat alkalommal végeztek a második helyen. (Ötnél több második helye senki másnak nincs.) Emellett ők rendezték meg legtöbbször, összesen kilencszer a dalversenyt. Győzelmeik mellett az eredeti győztes elállása esetén is gyakran őket kérték fel a rendezésre.
1960-ban és 1963-ban London szolgált a dalfesztivál helyszínéül. Eleinte rendszeresen a mezőny élén végeztek: öt második hely után 1967-ben sikerült először megnyerniük a versenyt Sandie Shaw Puppet on a String című dalával. A következő évi londoni rendezésű versenyen újra másodikak lettek, csupán egy ponttal lemaradva a győztes spanyol dal után. 1969-ben négyes holtverseny alakult ki, mivel a szabályok nem tértek ki arra, hogy mi a teendő döntetlen eredmény esetén, mind a négy országot (az Egyesült Királyság, Franciaország, Hollandia, Spanyolország) győztesként hirdették ki, köztük az Egyesült Királyságot is, így Lulu szerezte meg a szigetország második győzelmét a Boom Bang-a-Bang című dallal.
1970-ben ismét másodikak lettek, majd a következő évben negyedikek. 1972-ben a dalfesztivált először, és mai napig utoljára, Skóciában rendezték meg, Edinburgh városában. Ekkor újra második, majd harmadik és az 1974-es brightoni rendezésű dalfesztiválon negyedik helyen zárták a versenyt. 1975-ben kilencedik alkalommal végeztek második helyen, a következő évi dalfesztiválon pedig sikerült újabb győzelmet aratni. Harmadik győzelmüket a Brotherhood of Man pop csapat szerezte meg Save Your Kisses for Me című dalukkal. 1977-ben a dalfesztivál visszatért Londonba, ekkor újabb második helyezést értek el. A következő évben debütálásuk után húsz évvel először fordult elő, hogy az első tízen kívül zártak, tizenegyedikek lettek, majd hetedikek.
1980-ban először értek el harmadik helyezést, majd 1981-ben a Bucks Fizz pop együttes szerezte meg a szigetország negyedik győzelmét a Making Your Mind Up című dallal, ezáltal a következő évi versenyt ismét az Egyesült Királyságban rendezték. A következő öt évben csak egyszer sikerült a legjobb öt között végezniük, 1985-ben, amikor negyedikek lettek. 1987-ben újabb rossz eredményt értek el, a huszonkét fős mezőnyben tizenharmadik helyen zártak. Ezután két újabb második helyet szereztek meg.
1990-ben hatodikak lettek, 1991-ben tizedikek. Ezután két újabb második, majd két tízedik és egy nyolcadik helyezést értek el az 1997-es ötödik és egyben utolsó győzelmük ellőtt. A Katrina & the Waves Love Shine a Light című dalának sikerült a legtöbb pontot összegyűjtenie az ország eurovíziós történelme során, amit később 2022-ben felülmúltak. 1998-ban Birminghamban tartották a versenyt, ahol az országot képviselő előadó csupán hat ponttal maradt le az újabb győzelemről. Az 1998-as telefonos szavazás bevezetése óta eredményeik látványosan leromlottak, valamint Írországhoz hasonlóan a nyelvhasználatot korlátozó szabály 1999-es eltörlése miatt.
A 2000-es éveket rossz eredményekkel kezdték: 2000-ben tizenhatodik, 2001-ben tizenötödik helyen végeztek. 2002-ben azonban harmadikak lettek. 2003-tól minden évben automatikus döntősök, függetlenül előző évi eredményeitől. Ezt a különleges státuszt azzal érdemelték ki, hogy ők a négy legnagyobb anyagi támogatói az EBU-nak (mely támogatás nélkül az Eurovíziós Dalfesztivál nem lenne lehetséges). A további három ország Németország, Franciaország és Spanyolország. Ebben az évben majdnem ötven évnyi versenyzés után először végeztek az utolsó helyen, ráadásul nulla ponttal. Ezután sorra halmozták fel a rosszabbnál rosszabb eredményeket, 2008-ban ismét a táblázat legalján zártak. A rossz eredmények után 2009-ben a BBC felkérte Andrew Lloyd Webbert, hogy írja meg a versenydalt, és ekkor 2002 óta először sikerült az első tízben végezniük, ötödikek lettek.
2010-ben ismét az utolsó helyen zártak. 2011-ben Olaszország visszatérésével a „Négy Nagy” státusz megváltozott „Öt Nagy”-ra. Ekkor mindössze hét ponttal lemaradva az első tíz hely egyikéről, a tizenegyedik helyen végeztek. A következő három évben azonban nem sikerült megismételni a sikert: a huszonötödik, tizenkilencedik, majd a tizenhetedik helyet érték el – annak ellenére, hogy 2012-ben Engelbert Humperdinck, 2013-ban Bonnie Tyler képviselte őket, 2014-ben pedig a végső győzelemre is esélyesnek tartották őket.[1][2] 2015-ben, illetve 2016-ban is a 24. helyen zártak, 2017-ben pedig a 15. helyet sikerült elérniük. 2018-ban a huszonnegyedik helyen végeztek, majd 2019-ben az utolsók lettek.
2020-ban James Newman képviselte volna az országot, azonban március 18-án az Európai Műsorsugárzók Uniója bejelentette, hogy 2020-ban nem tudják megrendezni a versenyt a COVID–19-koronavírus-világjárvány miatt. A BBC jóvoltából végül újabb lehetőséget kapott az ország képviseletére a következő évben. Ekkor újra utolsók lettek, viszont se a nemzetközi zsűritől, se nézőktől nem kaptak pontot. 2022-ben a közszolgálati csatorna Sam Rydert választotta ki a versenyre. Dala, a Space Man megnyerte a nemzetközi zsűri szavazását, a nézőknél pedig összesítésben az ötödik lett, így 466 ponttal megszerezte az ország tizenhatodik 2. helyezését.[3] 2023-ban Mae Muller versenyzett az Egyesült Királyság színeiben Liverpoolban, aki utolsó előtti helyezést érte el.
Nyelvhasználat
A dalverseny első éveiben nem vonatkozott semmilyen szabályozás a nyelvhasználatra. 1966-tól az EBU bevezette azt a szabályt, hogy mindegyik dalt az adott ország egyik hivatalos nyelvén kell előadni, vagyis az Egyesült Királyság indulóinak angol nyelven. Ezt a szabályt 1973 és 1976 között rövid időre, később 1999-ben véglegesen eltörölték.
Az Egyesült Királyság eddigi hatvanöt dalának mindegyike teljes egészében angol nyelvű volt.[4] Nem meglepő, hogy az Egyesült Királyság a szabad nyelvhasználat éveiben is a saját nyelvén énekelt, hiszen hagyományosan előnynek tekintik, ha valaki angol nyelvű dallal nevez. A többi részt vevő ország – melyeknek nem hivatalos nyelve az angol – gyakran angol nyelvű dalokkal nevezett, amikor lehetőség volt rá. Például az öt skandináv ország összesen kilenc saját nyelvű dalt küldött 1999 óta (2006-ban Norvégia; 2013-ban, 2019-ben és 2022-ben Izland; 2008-ban, 2010-ben, 2012-ben, 2015-ben és 2023-ban Finnország), többi daluk mind angol volt.
Nemzeti döntő
Az Egyesült Királyság debütálása óta minden alkalommal egy nemzeti döntő segítségével választotta ki indulóját. Ez korábban a Song For Europe (Egy dal Európának) nevet viselte, az utóbbi években többször változtatták a nevét, 2009-ben Your Country Needs You (Az országodnak szüksége van rád) néven rendezték a nemzeti válogatót. 2016 és 2019 között a Eurovision: You Decide című dalválasztóval keresték indulójukat.
A legelső, 1957-es versenyen elődöntőket is rendeztek, a döntőben mindkét dalt kétszer adták elő, és regionális zsűri választotta ki a nyertest.[5] Később hasonló módon választották ki az indulójukat, majd 1964-től vált jellemzővé az a lebonyolítási forma, hogy a BBC kiválasztott egy énekest, és ő énekelte a nemzeti döntő mindegyik dalát.[6] A következő évtől egy zsűri helyett már a nézők alakították ki a végeredményt, akik levelezőlap segítségével szavazhattak.[7]
1976-ban rendeztek újra több előadó részvételével nemzeti döntőt, és tizennégy regionális zsűri döntött az induló kilétéről.[8] Ezután sokáig ezt a formátumot alkalmazták, és csak a zsűrik, és a résztvevők száma változott, végül 1988-ban vezették be a telefonos szavazást.[9] 1992 és 1994 között rövid időre visszatértek az egy előadó részvételével rendezett nemzeti döntőkhöz,[10] utána ismét több előadó alkotta a mezőnyt, viszont a döntősök számát lecsökkentették négyre.
A rossz eredmények után 2008-ban új lebonyolítási rendszert alkalmaztak, a hat döntősre párokban szavaztak.[11] Az utolsó hely után ismét változtattak a formátumon, 2009-ben egy több héten át tartó tehetségkutató versenyt rendeztek Your Country Needs You címmel. Minden héten kiesett egy énekes, és a műsor végén a három döntős mindegyike elénekelte a versenydalt.[12] 2010-ben hasonló lebonyolítású, de egy adásból álló válogatót rendeztek. 2011-ben belső kiválasztással kérték fel az indulót, akik a dalt is maguk választották: a dalverseny történetében ez volt az első alkalom, hogy a közönség részvétele nélkül jelölték ki a brit versenyzőt. Egészen 2016-ig folytatták a belső kiválasztást, amikor is visszahozták a nemzeti döntőt. Ez egészen 2019-ig működött, hiszen az országnak nem sikerült jó eredményeket szereznie. 2020-ban a BBC belsőleg választotta ki előadójukat és dalukat, majd az elhalasztott verseny miatt ugyanaz az énekes, James Newman, új lehetőséget kapott, hogy énekeljen hazája színében.
A nemzeti döntő műsorvezetője 1977-től 2008-ig Terry Wogan volt, aki egyben a BBC kommentátora is volt 1973-ban, 1978-ban, és 1980-tól 2008-ig minden évben.
Résztvevők
Év | Előadó | Dal | Magyar fordítás | Döntő | Pontszám | Elődöntő | Pontszám |
---|---|---|---|---|---|---|---|
1957 | Patricia Bredin | All | Minden | 7. | 6 | Nem volt elődöntő | |
1959 | Pearl Carr és Teddy Johnson | Sing, Little Birdie | Énekelj, kismadár | 2. | 16 | ||
1960 | Bryan Johnson | Looking High, High, High | Nézni fel, fel, fel | 2. | 25 | ||
1961 | The Allisons | Are You Sure? | Biztos vagy? | 2. | 24 | ||
1962 | Ronnie Carroll | Ring-A-Ding Girl | Csodálatos lány | 4. | 10 | ||
1963 | Ronnie Carroll | Say Wonderful Things | Mondj csodálatos dolgokat | 4. | 28 | ||
1964 | Matt Monro | I Love the Little Things | Szeretem a kis dolgokat | 2. | 17 | ||
1965 | Kathy Kirby | I Belong | Tartozok valakihez | 2. | 26 | ||
1966 | Kenneth McKellar | A Man Without Love | Egy férfi szerelem nélkül | 9. | 8 | ||
1967 | Sandie Shaw | Puppet on a String | Marionettbábu | 1. | 47 | ||
1968 | Cliff Richard | Congratulations | Gratulálok | 2. | 28 | ||
1969 | Lulu | Boom Bang-a-Bang | Bumm beng beng | 1. | 18 | ||
1970 | Mary Hopkin | Knock, Knock Who's There? | Kopp-kopp, ki van ott? | 2. | 26 | ||
1971 | Clodagh Rodgers | Jack in the Box | Bohóc a dobozban | 4. | 98 | ||
1972 | The New Seekers | Beg, Steal or Borrow | Koldulok, lopok vagy kölcsönzök | 2. | 114 | ||
1973 | Cliff Richard | Power to All Our Friends | Hatalmat minden barátunknak | 3. | 123 | ||
1974 | Olivia Newton-John | Long Live Love | Éljen soká a szerelem | 4. | 14 | ||
1975 | The Shadows | Let Me Be the One | Engedd, hogy én legyek az | 2. | 138 | ||
1976 | Brotherhood of Man | Save Your Kisses for Me | Őrizd meg a csókjaidat nekem | 1. | 164 | ||
1977 | Lynsey de Paul és Mike Moran | Rock Bottom | Mélypont | 2. | 121 | ||
1978 | Co-Co | The Bad Old Days | A régi rossz napok | 11. | 61 | ||
1979 | Black Lace | Mary Ann | Marianna | 7. | 73 | ||
1980 | Prima Donna | Love Enough for Two | Szerelem, mely két embernek elég | 3. | 106 | ||
1981 | Bucks Fizz | Making Your Mind Up | Meggondolod magad | 1. | 136 | ||
1982 | Bardo | One Step Further | Egy lépéssel előrébb | 7. | 76 | ||
1983 | Sweet Dreams | I'm Never Giving Up | Sosem adom fel | 6. | 79 | ||
1984 | Belle & the Devotions | Love Games | Szerelmi játékok | 7. | 63 | ||
1985 | Vikki | Love Is | A szerelem... | 4. | 100 | ||
1986 | Ryder | Runner in the Night | Futó az éjszakában | 7. | 72 | ||
1987 | Rikki | Only the Light | Csak a fény | 13. | 47 | ||
1988 | Scott Fitzgerald | Go | Menj | 2. | 136 | ||
1989 | Live Report | Why Do I Always Get It Wrong? | Miért tévedek mindig? | 2. | 130 | ||
1990 | Emma | Give a Little Love Back to the World | Adj vissza egy kis szeretetet a világnak | 6. | 87 | ||
1991 | Samantha Janus | A Message to Your Heart | Egy üzenet a szívednek | 10. | 47 | ||
1992 | Michael Ball | One Step Out of Time | Egy lépéssel lemaradva | 2. | 139 | ||
1993 | Sonia | Better the Devil You Know | Jobb az ismert rossz | 2. | 164 | ||
1994 | Frances Ruffelle | We Will Be Free (Lonely Symphony) | Szabadok leszünk (Magányos szimfónia) | 10. | 63 | ||
1995 | Love City Groove | Love City Groove | — | 10. | 76 | ||
1996 | Gina G | Ooh Aah… Just a Little Bit | Uh, ah, még egy kicsit | 8. | 77 | ||
1997 | Katrina & the Waves | Love Shine a Light | Fényt gyújt a szeretet | 1. | 227 | ||
1998 | Imaani | Where Are You? | Hol vagy? | 2. | 167 | ||
1999 | Precious | Say It Again | Mondd még egyszer | 12. | 38 | ||
2000 | Nicki French | Don't Play That Song Again | Ne játszd újra azt a dalt | 16. | 28 | ||
2001 | Lindsay Dracass | No Dream Impossible | Nincs lehetetlen álom | 15. | 28 | ||
2002 | Jessica Garlick | Come Back | Gyere vissza | 3. | 111 | ||
2003 | Jemini | Cry Baby | Sírj, bébi | 26. | 0 | ||
2004 | James Fox | Hold On to Our Love | Tartsunk ki szerelmünk mellett | 16. | 29 | A Négy Nagy tagja | |
2005 | Javine | Touch My Fire | Érintsd meg a tüzemet | 22. | 18 | ||
2006 | Daz Sampson | Teenage Life | Tinédzser élet | 19. | 25 | ||
2007 | Scooch | Flying the Flag (for You) | Kitűzöm érted a zászlót | 22. | 19 | ||
2008 | Andy Abraham | Even If | Akkor is, ha | 25. | 14 | ||
2009 | Jade Ewen | It’s My Time | Itt az én időm | 5. | 173 | ||
2010 | Josh Dubovie | That Sounds Good to Me | Jól hangzik | 25. | 10 | ||
2011 | Blue | I Can | Tudok | 11. | 100 | Az Öt Nagy tagja | |
2012 | Engelbert Humperdinck | Love Will Set You Free | A szerelem szabaddá tesz | 25. | 12 | ||
2013 | Bonnie Tyler | Believe in Me | Higgy bennem | 19. | 23 | ||
2014 | Molly | Children of the Universe | A világegyetem gyermekei | 17. | 40 | ||
2015 | Electro Velvet | Still in Love with You | Még mindig szeretlek | 24. | 5 | ||
2016 | Joe & Jake | You’re Not Alone | Nem vagy egyedül | 24. | 62 | ||
2017 | Lucie Jones | Never Give Up on You | Soha nem adlak fel | 15. | 111 | ||
2018 | SuRie | Storm | Vihar | 24. | 48 | ||
2019 | Michael Rice | Bigger than Us | Nagyobb nálunk | 26. | 11 | ||
2020 | James Newman | My Last Breath | Utolsó lélegzetem | Elmaradt a verseny | |||
2021 | James Newman | Embers | Parazsak | 26. | 0 | ||
2022 | Sam Ryder | Space Man | Űrhajós | 2. | 466 | ||
2023 | Mae Muller | I Wrote a Song | Írtam egy dalt | 25. | 24 | ||
2024 | Olly Alexander | Dizzy | Szédült | 18. | 46 |
Szavazástörténet
1957–2023
Az Egyesült Királyság a következő országoknak adta a legtöbb pontot a döntőben:
| Az Egyesült Királyság a következő országoktól kapta a legtöbb pontot a döntőben:
|
Az Egyesült Királyság még sosem adott pontot a döntőben a következő országoknak: Marokkó, Montenegró és Szlovákia.
Az Egyesült Királyság mindegyik országtól kapott legalább egy pontot a döntőkben.
Az Egyesült Királyság a következő országoknak adta a legtöbb pontot az elődöntőben:
|
Az Egyesült Királyság még sosem adott pontot az elődöntőben a következő országoknak: Andorra, Monaco, Montenegró és Szlovákia.
Rendezések
Az Egyesült Királyság rendezte meg legtöbbször – szám szerint nyolcszor – a dalfesztivált, viszont csak négyszer tették ezt egy győzelem után. 1960-ban, 1963-ban, 1972-ben és 1974-ben azután vállalták el a rendezést, hogy az eredeti nyertes nem vállalta azt, míg 1969-ben három másik országgal holtversenyben végeztek az élen, ám nem ők, hanem Hollandia adhatott otthont a következő versenynek.
Év | Város | Helyszín | Műsorvezető(k) |
---|---|---|---|
1960 | Egyesült Királyság, Anglia, London | Royal Festival Hall | Katie Boyle |
1963 | Egyesült Királyság, Anglia, London | BBC Television Centre | Katie Boyle |
1968 | Egyesült Királyság, Anglia, London | Royal Albert Hall | Katie Boyle |
1972 | Egyesült Királyság, Skócia, Edinburgh | Usher Hall | Moira Shearer |
1974 | Egyesült Királyság, Anglia, Brighton | Brighton Dome | Katie Boyle |
1977 | Egyesült Királyság, Anglia, London | Wembley Conference Centre | Angela Rippon |
1982 | Egyesült Királyság, Anglia, Harrogate | Harrogate International Centre | Jan Leeming |
1998 | Egyesült Királyság, Anglia, Birmingham | National Indoor Arena | Ulrika Jonsson, Terry Wogan |
2023 | Egyesült Királyság, Anglia, Liverpool | Liverpool Arena | Alesha Dixon, Hannah Waddingham, Julia Sanina, Graham Norton |
Háttér
Év | Rendező | Kommentátor | Rádiós kommentátor | Pontbejelentő |
---|---|---|---|---|
1956 | Lugano | Wilfrid Thomas | — | Nem vettek részt |
1957 | Frankfurt am Main | Berkeley Smith | Tom Sloan | David Jacobs |
1958 | Hilversum | Peter Haigh | Nem vettek részt | |
1959 | Cannes | Tom Sloan | Pete Murray | Pete Murray |
1960 | London | David Jacobs | Nick Burrell-Davis | |
1961 | Cannes | Tom Sloan | Michael Aspel | |
1962 | Luxembourg | David Jacobs | Peter Haigh | Alex Macintosh |
1963 | London | Michael Aspel | Pete Murray | |
1964 | Koppenhága | Tom Sloan | Kenneth Kendall | |
1965 | Nápoly | David Gell | Alastair Burnet | |
1966 | Luxembourg | John Dunn | Michael Aspel | |
1967 | Bécs | Rolf Harris | Richard Baker | |
1968 | London | — | Pete Murray | |
1969 | Madrid | Michael Aspel | Colin-Ward Lewis | |
1970 | Amszterdam | David Gell | Tony Brandon | |
1971 | Dublin | Dave Lee Travis | Terry Wogan | — |
1972 | Edinburgh | Tom Fleming | Pete Murray | |
1973 | Luxembourg | Terry Wogan | ||
1974 | Brighton | David Vine | Terry Wogan | Colin-Ward Lewis |
1975 | Stockholm | Pete Murray | Ray Moore | |
1976 | Hága | Michael Aspel | ||
1977 | London | Pete Murray | Colin Berry | |
1978 | Párizs | Terry Wogan | Ray Moore | |
1979 | Jeruzsálem | John Dunn | ||
1980 | Hága | Terry Wogan | Steve Jones | Ray Moore |
1981 | Dublin | Ray Moore | Colin Berry | |
1982 | Harrogate | |||
1983 | München | Nem volt közvetítés | ||
1984 | Luxembourg | |||
1985 | Göteborg | |||
1986 | Bergen | Ray Moore | ||
1987 | Brüsszel | |||
1988 | Dublin | Ken Bruce | ||
1989 | Lausanne | |||
1990 | Zágráb | |||
1991 | Róma | |||
1992 | Malmö | |||
1993 | Millstreet | |||
1994 | Dublin | |||
1995 | Dublin | |||
1996 | Oslo | |||
1997 | Dublin | |||
1998 | Birmingham | Ken Bruce | ||
1999 | Jeruzsálem | Colin Berry | ||
2000 | Stockholm | |||
2001 | Koppenhága | |||
2002 | Tallinn | |||
2003 | Riga | Lorraine Kelly | ||
2004 | Isztambul | Terry Wogan (összes adás) Paddy O'Connell (elődöntő) | ||
2005 | Kijev | Cheryl Baker | ||
2006 | Athén | Fearne Cotton | ||
2007 | Helsinki | Terry Wogan (összes adás) Paddy O'Connell és Sarah Cawood (elődöntő) | ||
2008 | Belgrád | Terry Wogan (összes adás) Paddy O'Connell és Caroline Flack (elődöntők) | Carrie Grant | |
2009 | Moszkva | Graham Norton (összes adás) Paddy O'Connell és Caroline Flack (elődöntők) | Duncan James | |
2010 | Oslo | Scott Mills | ||
2011 | Düsseldorf | Graham Norton (összes adás) Scott Mills és Sara Cox (elődöntők) | Alex Jones | |
2012 | Baku | Scott Mills | ||
2013 | Malmö | Graham Norton (összes adás) Scott Mills és Ana Matronic (elődöntők) | ||
2014 | Koppenhága | Graham Norton (összes adás) Scott Mills és Laura Whitmore (elődöntők) | ||
2015 | Bécs | Graham Norton (összes adás) Scott Mills és Mel Giedroyc (elődöntők) | Nigella Lawson | |
2016 | Stockholm | Richard Osman | ||
2017 | Kijev | Katrina Leskanich | ||
2018 | Lisszabon | Scott Mills és Rylan Clark-Neal (elődöntők) Graham Norton (döntő) | Mel Giedroyc | |
2019 | Tel-Aviv | Rylan Clark-Neal | ||
2021 | Rotterdam | Chelcee Grimes, Rylan Clark-Neal és Scott Mills (elődöntők) Graham Norton (döntő) | Amanda Holden | |
2022 | Torino | Rylan Clark-Neal és Scott Mills (elődöntők) Graham Norton (döntő) | AJ Odudu | |
2023 | Liverpool | Rylan Clark-Neal és Scott Mills (elődöntők) Graham Norton és Mel Giedroyc (döntő) | Paddy O'Connell (elődöntők) Scott Mills és Rylan Clark-Neal (döntő) | Catherine Tate |
2024 | Malmö | Rylan Clark-Neal és Scott Mills (elődöntők) Graham Norton (döntő) | Rylan Clark-Neal és Scott Mills | Joanna Lumley |
Galéria
- Ronnie Carroll Luxembourgban (1962)
- Kathy Kirby Nápolyban (1965)
- A Brotherhood of Man Hágában (1976)
- A Scooch Helsinkiben (2007)
- Andy Abraham Belgrádban (2008)
- Jade Ewen Moszkvában (2009)
- Josh Dubovie Oslóban (2010)
- A Blue Düsseldorfban (2011)
- Bonnie Tyler Malmőben (2013)
-
- Az Electro Velvet Bécsben (2015)
- Joe & Jake Stockholmban (2016)
- Lucie Jones Kijevben (2017)
-
- Michael Rice Tel-Avivban (2019)
- Mae Muller Liverpoolban (2023)
Díjak
Marcel Bezençon-díj
Kategória | Év | Előadó | Dal | Zeneszerző(k) Szöveg / zene | Eredmény az Eurovízión | Helyszín | |
---|---|---|---|---|---|---|---|
Helyezés | Pontszám | ||||||
Sajtódíj | 2022 | Sam Ryder | SPACE MAN | Amy Wadge, Max Wolfgang, Sam Ryder | 2. | 466 | Olaszország, Torino |
ESC Radio Awards
Kategória | Év | Előadó | Dal | Eredmény az Eurovízión | Helyszín | |
---|---|---|---|---|---|---|
Helyezés | Pontszám | |||||
Legjobb női előadó | 2013 | Bonnie Tyler | Believe in Me | 19. | 23 | Svédország, Malmö |
Legjobb dal | ||||||
Legjobb csapat | 2016 | Joe & Jake | You’re Not Alone | 24. | 62 | Svédország, Stockholm |
Kapcsolódó szócikkek
- Az Egyesült Királyság a Junior Eurovíziós Dalfesztiválokon
- Wales a Junior Eurovíziós Dalfesztiválokon
Források
- ↑ Engelbert Humperdinck is United Kingdom entrant! (brit angol nyelven). Eurovision.tv, 2012. március 1.
- ↑ Bonnie Tyler to represent United Kingdom (brit angol nyelven). Eurovision.tv, 2013. március 7.
- ↑ „Eurovision 2022: How Sam Ryder turned things around for the UK”, BBC News, 2022. május 15. (brit angol nyelvű)
- ↑ Az Egyesült Királyság indulóinak listája. diggiloo.net. (Hozzáférés: 2009. június 25.)
- ↑ 1957-es brit nemzeti döntő. natfinals.50webs.com. (Hozzáférés: 2009. június 25.)
- ↑ 1964-es brit nemzeti döntő. natfinals.50webs.com. (Hozzáférés: 2009. június 25.)
- ↑ 1965-ös brit nemzeti döntő. natfinals.50webs.com. (Hozzáférés: 2009. június 25.)
- ↑ 1976-os brit nemzeti döntő. natfinals.50webs.com. (Hozzáférés: 2009. június 25.)
- ↑ 1988-as brit nemzeti döntő. natfinals.50webs.com. (Hozzáférés: 2009. június 25.)
- ↑ 1992-es brit nemzeti döntő. natfinals.50webs.com. (Hozzáférés: 2009. június 25.)
- ↑ 2008-as brit nemzeti döntő. natfinals.50webs.com. (Hozzáférés: 2009. június 25.)
- ↑ 2009-es brit nemzeti döntő. natfinals.50webs.com. [2009. július 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. június 25.)
További információk
- Az Egyesült Királyság profilja a eurovision.tv-n
- A BBC eurovíziós honlapja
- Eurovíziós Dalfesztivál portál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap