Bartolomeo Caporali

Bartolomeo Caporali
Született	1420 Perugia
Meghalt	1505 (84-85 évesen) Perugia
Alkotott	1442–1492
A Wikimédia Commons tartalmaz Bartolomeo Caporali témájú médiaállományokat.

Bartolomeo Caporali (Perugia, 1420 – Perugia, 1503/5) itáliai reneszánsz festő.

Élete

Segnolo di Giovanni Caporale (tizedes) becendvű katona fiaként, Massa Lombardában született. Művészeti képzettségéről van néhány adat, neve 1442-ben szerepelt a festőcéh névsorában.

Családja igen aktívan foglalkozott a művészettel: bátyja, Giapeco miniaturista volt; fiai, Giovan Battista és Giovanni Paolo, valamint unokaöccse Giulio mind művészek lettek. Az bizonyosnak tűnik, hogy gyakran járt a perugiai reneszánsz festői körökben, amelyek Domenico Veneziano 1438-as ott-tartózkodása nyomán alakultak.^[1] A festők, mint például Perugino, első lépéseiket ebből a termékeny iskolából kiindulva tették meg. Az iskola létrejöttét lehetővé tévő „humusz” az új perspektívaelméleteknek a régebbi gótikus hagyományba oltásának köszönhető. ^[1]

Caporali stílusa korai szakaszában Benedetto Bonfigli, majd utolsó alkotói szakaszában Fiorenzo di Lorenzo és Pinturicchio hatását tükrözi.

Caporali debütáló alkotásai bizonytalan eredménnyel rendelkeznek: mind a Madonna és a Gyermek az Uffiziben, mind a Háromkirályok imádása a Keresztre feszítéssel a Londoni Nemzeti Galériában lehetnek akár Benedetto Bonfiglit művei is.

Minden bizonnyal az övé a trasimenói Isola Maggiore plébániatemploma feszülete, a Berlin-Dahlem Múzeum Madonnája, a Madonna szentek és muzsikáló angyalok között Fanciullatában, mindegyik 1450 és 1459 között készült.

Ha az ezernégyszázhetvenes évek alkotásai, mint az Angyalok a Passió hangszereivel a Perugia Képtárban ( 1477 ), a Madonna della Misericordia, valamint Ferenc és Bernardino szentek és a négy evangélista ( 1480 ), a Sant'Antonio- templom kápolnájához „Antonio in Deruta bonfiglieszknek bizonyult, a nyolcvanas évekbeliek, mint például a Gonfalone di San Francesco ( 1482 ), Montone, a nápolyi Galleria di Capodimonte madonnája a perugiai Pinturicchio iskolához közeledett.

Caporali főbb munkái a két egykori Barberini-táblakép, a Szűz Mária születése (New York, Metropolitan Művészeti Múzeum) és a Jézus bemutatása a templomban (Boston, Szépművészeti Múzeum) tartalmazza, amelyeknek tulajdonítása bizonytalan, és egyes kritikusok szerint lehetséges. hogy Piero della Francesca vagy Leon Battista Alberti művei, valamint a San Bernardino-i fülke 1473-as díszítő alkotásaiban (Perugia, Umbriai Nemzeti Galéria), Perugino irányítása alatt készült, amelyeket a kis figurák jellemeznek, amelyeket úgy illesztettek be, mintha megvilágítottak lennének. az oldal és az építészeti hátterek alapján, tipikusan umbriai reneszánsz perspektívában.^[1]

Bartolomeo Caporali 1503 és 1505 októbere között halt meg Perugiában.

Caporali fia, Giovanni Paolo ötvösként dolgozott.

Galéria

• 
  Madonna és a Gyermek angyalokkal,San Marco Múzeum, Firenze
• 
  Angyali üdvözlet, 1460 k., Musée du Petit Palais, Avignon
• 
  Feszület, 1460–1470, Szent Mihály arkangyal templom, Maggiore-sziget,Trasimeno-tó
• 
  Feszület, részlet, 1460–1470, Szent Mihály arkangyal templom, Maggiore-sziget, Trasimeno-tó
• 
  Feszület, részlet, 1460–1470, Szent Mihály arkangyal templom, Maggiore-sziget, Trasimeno-tó

Művei

• Madonna del Fanciullo, 1459, Madonna del Fanciullo templom, Deruta, Fanciullata falu
• Irgalmas Madonna Szent Ferenc és Bernardino között, 1480 körül, Sant'Antonio Abate templom, Deruta

Jegyzetek

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Bartolomeo Caporali című olasz Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Irodalom

• Pietro Scarpellini: Caporali, Bartolomeo. In: Alberto M. Ghisalberti (szerk.): Dizionario Biografico degli Italiani (DBI). 18. kötet: Canella–Cappello. Istituto della Enciclopedia Italiana, Róma, 1975 (olaszul)
• Annibale Mariotti: Lettere pittoriche perugine. Perugia, 1788
• G. B. Cavalcaselle, J. A. Crowe: Storia della pittura in Italia... Firenze, 1908
• Adolfo Venturi: Storia dell’arte italiana. Milánó, 1913
• Carlo Gamba: Pittura umbra del Rinascimento. Novara, 1949