Bebrina

Bebrina
A Mária Magdolna plébániatemplom.
Bebrina címere
Közigazgatás
Ország	Horvátország
Megye	Bród-Szávamente
Község	Bebrina
Jogállás	község
Irányítószám	35254
Körzethívószám	(+385) 35
Népesség
Teljes népesség	2817 fő (2021. aug. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	87 m
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 45° 06′, k. h. 17° 50′45.1, 17.83333333333345.100000°N 17.833333°EKoordináták: é. sz. 45° 06′, k. h. 17° 50′45.1, 17.83333333333345.100000°N 17.833333°E
Bebrina weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Bebrina témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Bebrina falu és község Horvátországban, Bród-Szávamente megyében.

Fekvése

Bródtól légvonalban 15, közúton 23 km-re délnyugatra, Pozsegától légvonalban 28, közúton 40 km-re délkeletre, Szlavónia középső részén, a Szávamenti-síkságon fekszik.

A község települései

A községhez Banovci, Bebrina, Dubočac, Kaniža, Stupnički Kuti, Šumeće és Zbjeg települések tartoznak.

Története

A település valószínűleg a török kiűzése után a 17. század végén keletkezett horvát határőrök betelepítésével. Középkori létezésének nyoma nincs. 1730-ban 40 háza volt közepén a fából épített római katolikus kápolnával, benne Szent Mária Magdolna képével. 1746-ra a házak száma 57-re emelkedett, melyekben 65 család élt. A kápolna mellé időközben harangtorony épült. ^[2] A katonai közigazgatás megszervezése után a gradiskai határőrezredhez tartozott. Római katolikus plébániáját 1789-ben alapították. A mai plébániatemploma 1821-ben épült.

Az első katonai felmérés térképén „Bebrina” néven található. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Bebrina” néven szerepel.^[3] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Bebrina” néven 140 házzal, 697 katolikus és 4 ortodox vallású lakossal találjuk.^[4] A katonai közigazgatás megszüntetése után 1871-ben Pozsega vármegyéhez csatolták.

A településnek 1857-ben 867, 1910-ben 966 lakosa volt. Az 1910-es népszámlálás szerint lakosságának 78%-a horvát, 18%-a szerb anyanyelvű volt. Pozsega vármegye Bródi járásának része volt. Az első világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. A település 1991-től a független Horvátországhoz tartozik. 1991-ben teljes lakosságának 74%-a horvát, 17%-a szerb, 5%-a jugoszláv nemzetiségű volt. 2011-ben a településnek 494, a községnek összesen 3252 lakosa volt.

Lakossága

Gazdaság

A lakosság hagyományosan mezőgazdasággal, állattartással foglalkozik.

Nevezetességei

Szent Mária Magdolna tiszteletére szentelt római katolikus plébániatemploma^[7] 1821-ben épült barokk-klasszicista stílusban. Laternás toronysikakkal fedett harangtornyának tömegét belekomponálták a templom homlokzatába. Három ablaka festett üveggel van beüvegezve. A harangtorony ablakai félköríves záródásúak. A homlokzatot és a tornyot pilaszterek tagolják. A hajó két része és a szentély csehsüveg boltozattal épült, míg az apszis felett félkupola látható. A templom berendezését 1825-ben döntően a pozsegai Szent Lőrinc templomból hozták át. Különösen értékes a Mária Magdolna főoltár és a Szent József mellékoltár 1713-ból. Orgonája, szószéke és a kórus padjai klasszicista stílusban készültek. A barokk plasztikák az eltérő stílus ellenére jól illeszkednek a belső térbe.

Urunk színeváltozása tiszteletére szentelt pravoszláv temploma a stari slatniki parókia filiája.

Oktatás

A település iskolája Antun Matija Reljković horvát író nevét viseli.

Jegyzetek

Források

• A község hivatalos oldala (horvátul)
• Andrija Zirdum: Počeci naselja i stanovništvo brodskog i gradiškog kraja 1698-1991. Slavonski Brod, 2001. (horvátul)
• Az első katonai felmérés térképe
• Az elemi iskola honlapja (horvátul)
• A község kulturális emlékei (horvátul)

További információk

• A megye turisztikai irodájának honlapja Archiválva 2019. november 3-i dátummal a Wayback Machine-ben (horvátul)