Berey József

Berey József
1940 körül
Született	1859. április 2.[1] Szatmárnémeti[1]
Elhunyt	1940. május 7. (81 évesen)[2][3][4] Újpest[5]
Foglalkozása	református lelkész esperes történész
Sírhelye	Megyeri temető (9. parcella)
A Wikimédia Commons tartalmaz Berey József témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Berey József (Szatmár, 1859. április 2. – Újpest, 1940. május 7.) magyar református lelkész, esperes, történetíró.

Életrajza

Iskolai tanulmányait Szatmáron, a teológiát Debrecenben végezte. 1877-ben negyedéves teológia-hallgató korában nyert meghívást a Nagykároly-i segédlelkészi és vallástanári állásra, ahol 1881-től 1884-ig működött, majd 1884-től 1888-ig Szaniszlón lelkészkedett.

1888-ban került Nagyecsedre lelkésznek.

Nagyecsedi tartózkodása idején irodalmi tanulmányai jelentek meg Kölcsey Ferencről, s a településen és környékén végzett jelentős helytörténeti kutatásokat.

Feldolgozta Nagyecsed történetét, néprajzát, s az Ecsedi-lápra vonatkozó részt is ő írta meg Szatmár vármegye monográfiájában. Ma a helytörténeti gyűjtemény viseli az ő nevét.

Későbbi élete folyamán előbb tanácsbíró, majd számvevőszéki elnök, főjegyző, majd 1907-ben esperes lett.

1884-től a helyi lapokban közölte köteteket megtöltő – történelmi alapokra épült – elbeszéléseit a régi vármegyéről, melyekhez Szatmár vármegye levéltáraiból – évtizedekig tartó búvárkodásai eredményeként – merítette az anyagot.

Mint egyháztörténeti író, a "Protestáns Szemle" hasábjain jelentek meg írásai.

Művei

• "A reformátusok üldöztetése Szatmár megyében 1660-1680-ig". (1897. évf.),
• "A giródtótfalusi református egyház pusztulása".
• Nagyecsed nagyközség története 1896‐ig.
• Mátészalka (1937.)
• Nagyecsed története és néprajza. (Debrecen,1988)

Jegyzetek

Források

• Berey József helytörténeti gyűjtemény honlapja, muzeum.nagyecsed.hu