Carpaticum flóratartomány

A kárpáti flóratartomány (Carpaticum) az északi flórabirodalom (Holarktisz) közép-európai flóraterületének egyik tartománya.

Hagyományosan három flóravidékre osztják:

  1. Északi-Kárpátok (Eucarpaticum flóravidék a Kis-Kárpátoktól a Sátor-hegységig);
  2. Keleti-Kárpátok (Transsylvanicum flóravidék, azaz Erdély és hegykoszorúja a Mezőség kivételével);
  3. Mezőség (az előbbi flóravidék mezőségi tája).

1. Az Északi-Kárpátok flóravidékének zöme a fenyves, kisebb részben a bükkös övbe tartozik. Magasabb területeit a törpefenyő (Pinus mugo) uralja; annak öve fölött havasi gyepeket, olykor tőzegmohalápokat találunk lápifenyővel (Pinus uncinata), ritkán hangafélékkel:

  • molyűző (Ledum sp.),
  • tőzegrozmaring (Andromeda sp.).

1.1. A legváltozatosabb a Magas-Tátra számos alpi elemet felvonultató flórája. Kitaibel Pál 1795-ben kutatott itt, és az általa felfedezett új fajokat színezett rézmetszeteken ábrázolta. A mészkő- és szilikátos sziklagyepek részben bennszülött fajai közül a legismertebbek:

  • Kitaibel-fűz (Salix kitaibeliana),
  • kárpáti nyír (Betula carpatica),
  • kárpáti csenkesz (Festuca carpatica)
  • tátrai szarkaláb (Delphinium oxysepalum)
  • havasi sisakvirág (Aconitum firmum),
  • Lumnitzer-szegfű (Dianthus lumnitzeri),
  • fényes szegfű (Dianthus nitidus),
  • mirigyes fogasír (Dentaria glandulosa),
  • kárpáti kőtörőfű (Saxifraga carpatica),
  • tartós kőtörőfű (Saxifraga wahlenbergii),
  • kárpáti harangrojt (Soldanella carpatica),
  • kárpáti harangvirág (Campanula carpatica),
  • kereklevelű margitvirág (Leucanthemum rotundifolium).

1.2. A Gömör–Szepesi-érchegység flórajárásának valószínűleg legszebb endemizmusa a meszes sziklákon növő murányi boroszlán (Daphne arbuscula).

2. A Keleti-Kárpátok flóravidéke nemcsak havasi és alhavasi tájakat foglal magában, hanem jelentős dombvidéket is. Az egész Kárpát-medencében ezen a vidéken találhatjuk a legtöbb bennszülött fajt. Az Alföld peremhegyein és az Erdélyi-medencében a hegyek lábainál jórészt tölgyesek, följebb pedig bükkösök nőnek. Még magasabban a fenyők (luc- és jegenyefenyő) öve, ezután pedig a törpefenyő öve következik, legfelül pedig törpecserjéseket, majd havasi sziklagyepeket találunk.

A fás növényfajok közül a legismertebbek:

  • Jósika-orgona (Syringa josikaea),
  • erdélyi berkenye (Sorbus dacica),
  • erdélyi havasszépe (Rhododendron kotschyi)

A legismertebb lágyszárúak:

  • erdélyi madárhúr (Cerastium transsilvanicum),
  • erdélyi habszegfű (Silene dubia) és radnai habszegfű (S. nivalis)
  • Bánffy-fátyolvirág (Gypsophila petraea),
  • királykői szegfű (Dianthus callizonus),
  • fagyos szegfű (Dianthus glacialis ssp. gelidus),
  • vékonylevelű szegfű (Dianthus tenuifolius),
  • tűlevelű szegfű (Dianthus spiculifolius),
  • erdélyi harangláb (Aquilegia transsilvanica),
  • Degen-sisakvirág (Aconitum degenii),
  • erdélyi májvirág (Hepatica transsilvanica),
  • erdélyi boglárka (Ranunculus carpaticus),
  • hármaslevelű berkipimpó (Waldsteinia ternata)
  • sárgászöld kőtörőfű (Saxifraga luteoviridis),
  • Szent István-mák (Papaver corona-sancti-stephani),
  • erdélyi lednek (Lathyrus transsilvanicus),
  • erdélyi ibolya (Viola declinata),
  • rózsaszínű ibolya (Viola jooi),
  • tenyeres medvetalp (Heracleum palmatum),
  • Bruckenthal-hanga (Bruckenthalia spiculifolia),
  • Baumgarten-kankalin (Primula baumgarteniana),
  • törpe harangrojt (Soldanella pusilla),
  • barcasági tárnics (Gentiana cruciata subsp. phlogifolia),
  • Janka-gyopárnefelejcs (Eritrichium jankae),
  • szívlevelű nadálytő (Symphytum cordatum)
  • vörös tüdőfű (Pulmonaria rubra)
  • Filarszky-tüdőfű (Pulmonaria filarszkyana),
  • erdélyi zsálya (Salvia transsilvanica),
  • Baumgarten-veronika (Veronica baumgartenii),
  • bihari csormolya (Melampyrum biharicum),
  • egyfészkű cickafark (Achillea schurii),
  • Teleki-virág (Telekia speciosa),
  • kárpáti zergevirág (Doronicum carpaticum),
  • kárpáti imola (Centaurea carpatica),
  • Zawadski-krizantém (Chrysanthemum zawadskii),
  • erdélyi nyúlfarkfű (Sesleria heufleriana),
  • bánsági sáfrány (Crocus banaticus) stb.

3. A Mezőség az előző flóravidék belsejében fekszik, de növényvilága teljesen elkülönül attól. Ez a flóravidék a Fekete-tenger menti erdős sztyepp hazai folytatása: bár igen csekély erdőmaradványokkal, de annál több jellegzetes, melegkedvelő pusztafüves elemmel és sós-szikes réti vagy tóparti fajokkal. Bennszülött növénye kevés van:

  • berkenye (Sorbus sp.) néhány faj,
  • erdélyi hérics (Adonis transsilvanica)
  • Péterfi-csüdfű (Astragalus peterfii),
  • sugaras fejvirág (Cephalaria radiata),
  • erdélyi hangyabogáncs (Jurinea transsilvanica).

Jellemző pontusi sztyeppnövényei:

  • keleti bazsarózsa (Paeonia tenuifolia),
  • tátorján (Crambe tataria),
  • gumós pimpó (Potentilla tuberosa)
  • ukrán macskamenta (Nepeta ucranica),
  • sugaras zsoltina (Serratula radiata),
  • rutén imola (Centaurea ruthenica),
  • orosz imola (Centaurea trinervia),
  • tordai hagyma (Allium obliquum),
  • tavaszkikerics (Bulbocodium vernum),

és ezek mellett többféle

Források

  • Mátyás Csaba: A növénytakaró földrajzi tagolódása - A növénytakaró globális és regionális felosztása a flóra alapján
  • Mátyás Csaba: A növénytakaró földrajzi tagolódása - Magyarország florisztikai felosztása és vegetációja
  • A Kárpát-medence növényvilága