Emil Cioran

Emil Cioran
Született	1911. április 8.[1][2][3][4][5] Resinár
Elhunyt	1995. június 20. (84 évesen)[1][2][3][4][5] Párizs 13. kerülete[6]
Állampolgársága	román (–1946) osztrák–magyar Román Királyság francia[7]
Élettársa	Simone Boué[8]
Foglalkozása	filozófus író naplóíró aforizmaszerző fordító
Iskolái	Párizsi Egyetem Bukaresti Egyetem (–1932, licenciátus, filozófia) Humboldt Egyetem (1933–1935)
Kitüntetései	Prix Sainte-Beuve Roger Nimier-díj (1977)[9] Grand prix de littérature Paul-Morand (1988)[10]
Halál oka	végelgyengülés
Sírhelye	Montparnasse-i temető
Emil Cioran aláírása
weboldal IMDb
A Wikimédia Commons tartalmaz Emil Cioran témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Emil Cioran (francia nyelvterületen: Émile Michel Cioran) (Resinár, 1911. április 8. – Párizs, 1995. június 20.) román-francia filozófus és író.

Élete

Az Osztrák–Magyar Monarchiában született a Szeben vármegyei Resináron (Rășinari). Apja ortodox pap, anyai nagyapja (Gheorghe Comaniciu) jegyző volt, aki az Osztrák–Magyar Monarchiától bárói rangot kapott.

Gimnáziumi tanulmányait a szebeni Gheorghe Lazăr Gimnáziumban végezte, majd 17 évesen filozófiát kezdett tanulni Bukarestben. Elsősorban Kant, Schopenhauer és főleg Nietzsche filozófiája érdekelte. A Bukaresti Egyetemen ismerkedett össze Mircea Eliadeval és Eugène Ionescóval, akikkel élethosszig tartó barátságot kötött. Szakdolgozatát Bergsonról írta.

1933-ban ösztöndíjat nyert Berlinbe, ahol 1936-ig maradt; megismerkedett Nicolai Hartmann-nal, Georg Simmellel és Ludwig Klagesszel. Ezekben az években szimpatizált mind a német, mind az olasz fasizmussal, s bár nem volt tagja a Vasgárdának, szimpatizált annak fellépésével. A későbbiekben revideálta korábbi nézeteit, s egy 1972-es interjúban úgy ítélte, megtanulta, mit jelent sodródni az árral, s immár immunis rá. Eleinte Romániában élt és dolgozott, majd a harmincas évek végén Párizsban telepedett le. Attól fogva kizárólag franciául írt. A Latinnegyedben élt, a külvilágtól elzárkózva; barátai közé tartozott többek között Paul Celan és Samuel Beckett. Élettársa, Simone Boué halála után lakásukban több tucatnyi jegyzetfüzetet találtak, bennük Cioran hátramaradt jegyzeteit, töredékeit.

Ciorant a filozófia egyik legnagyobb újkori szkeptikusaként és nihilistájaként tartják számon.

Filozófiája

Cioran utolsó románul írott művében, a Gondolatok alkonyában (Amurgul gândurilor) foglalja össze valamennyi filozófiai alapmotívumát, melyeket később részletesen boncolgat francia munkáiban. A szöveget tematikusan foszlányokra tépte; ezt a következőkkel indokolja: „A filozófia túlságosan elviselhetetlen, s ez a legnagyobb hiányossága. Hiányzik belőle a pátosz, az alkohol, a szerelem. Mi a művész? Egy ember, aki mindent tud – de ezt nem tudatosítja. Hát a filozófus? Egy ember, aki a tudatossággal él, de nem tud semmit.”

A ciorani filozófia fontos motívuma az idő. Ezt a Zuhanás az időben (La chute dans le temps, 1964) című művében fejti ki. A következőket mondja az időről: „A Gonosz felvette az Idő álnevet… Az unalom betekintést ad az örökkévalóságba, mely nem a legyőzött idő, hanem csak annak romjai…” Bevezeti a „rituális idő” fogalmát. Ez a következőt jelenti: a dimenzió nélküli idő visszahozása a naptári év keretén belül zajló ciklikus-rituális ismétlésekhez. Ismert példája éppen a hagyományos egyházi vagy paraszti kalendárium.

Isten a középpont, ahová az idő és a történelem tart, hogy benne végül megsemmisüljenek, a kezdet kezdetén a véges időnek is az örök isteni lényegből kellett kiszakadnia, vagyis ez az „alkony” már kezdetben is létezett. Az Isten tulajdonképpen a „gondolatok alkonya”.

Politikai filozófiájára Oswald Spengler volt nagy hatással. Eszerint az ember egészen addig képes a dekadencia elkerülésére, ameddig érintkezésben marad az eredetével, és nincs elvágva önmaga által a saját múltjától; a jelent az önmagát eltárgyiasító ember jelenének tartja, s mint ilyet, dekadensnek értékeli.

Az írás számára terápiás jelleggel bírt, biológiai szükséglet volt: álláspontja szerint ami kifejezést nyer, elveszíti intenzitását, s ezáltal elviselhetővé válik. Egzisztencialista hátterének inverziója az ember általános otthontalanságának megállapításából születő nihilista filozófiája, melyet ennek ellenére az élethez való makacs ragaszkodás jár át meg át.

Magyarul megjelent könyvei

• A bomlás kézikönyve. Aforizmák; vál., ford. Réz Pál, utószó Ara-Kovács Attila; Európa, Bp., 1990
• Egy kifulladt civilizációról; vál. Fázsy Anikó, ford. Fázsy Anikó, Ferch Magda; Nagyvilág, Bp., 1998 (Nagyvilág könyvek)
• Beszélgetések Emil M. Ciorannal; Kijárat, Bp., 1998 (Teve könyvek)
• A bomlás kézikönyve (ford. Cziszter Kálmán), Atlantisz Könyvkiadó, Budapest, 1999 (Kísértések), ISBN 9639165301
• Füzetek, 1957–1972; ford. Réz Pál; Európa, Bp., 1999 (Mérleg)
• Kalandozások; ford., utószó Farkas Jenő, előszó Zalán Tibor; Palamart, Bp., 2004
• Történelem és utópia; ford. Fázsy Anikó; Nagyvilág, Bp., 2005
• A létezés kísértése; ford. Fázsy Anikó; Nagyvilág, Bp., 2008
• Könnyek és szentek; ford. Karácsonyi Zsolt, jegyz. Csáki Márton; Qadmon, Bp., 2010
• A bomlás kézikönyve – Helikon Zsebkönyvek 90. fordította és szerkesztette Réz Pál Helikon 2020.08.31.

Románul megjelent művei

• Pe culmile disperării (A kétségbeesés csúcsain), Bukarest, 1934
• Cartea amăgirilor (Ámítások könyve), Bukarest, 1936
• Schimbarea la față a României (Románia színeváltozása), Bukarest, 1936
• Lacrimi și sfinți (Könnyek és szentek), Bukarest, 1937
• Amurgul gândurilor (Gondolatok alkonya), 1940
• Îndreptar pătimaș (Szenvedélyes útmutató), Bukarest: Humanitas, 1991
• Singurătate și destin (Egyedüllét és sors. A két világháború közötti cikkek antológiája Dan C. Mihăilescu gondozásában), Bukarest: Humanitas, 1992
• Scrisori către cei de-acasă (Levelek haza), Bukarest: Humanitas, 1995
• Mon pays/Țara mea (Hazám), Bukarest: Humanitas, 1996

Franciául megjelent művei

• Œuvres (Opere complete), éd. Yves Peyré, Paris, Gallimard, 1997, 1999, 2001, 2003
• Précis de décomposition Paris, Gallimard, 1949
• Syllogismes de l'amertume Paris, Gallimard, 1952
• La Tentation d'exister Paris, Gallimard, 1956
• Histoire et utopie Paris, Gallimard, 1960
• La Chute dans le Temps Paris, Gallimard, 1964
• Le Mauvais Démiurge Paris, Gallimard, 1969
• De l'inconvénient d'être né, Paris, Gallimard, 1973
• Écartèlement Paris, Gallimard, "Les essais" (Eseurile), 1979
• Exercices d'admiration: essais et portraits, Paris, Gallimard, 1986
• Aveux et anathèmes Paris, Gallimard, 1986
• Le Livre des leurres 1936, trad. Grazyna Klewek, Thomas Bazin, Paris, Gallimard, 1992
• Bréviaire des vaincus 1940–1944, trad. Alain Paruit, Paris, Gallimard, 1993
• L'âge d'or Châteauroux, 1995
• Anthologie du Portrait. De Saint-Simon à Tocqueville Paris, Gallimard, 1996
• Cahiers 1957–1972, cu o prefață de Simone Boué, Paris, Gallimard, 1997
• Solitude et destin Paris, Gallimard, 2004
• Des Larmes et des Saints 1937, Paris, L'Herne, 1986
• Sur les cimes du désespoir1933, trad. André Vornic, Christiane Frémont, Paris, L'Herne, 1990
• Cahier de Talamanca 1966, Paris, Mercure de France, 2000
• Ébauches de vertige, Paris, Gallimard, 2004 (extras din Écartèlement)
• Le Crépuscule des pensées 1940, trad. Mirella Patureau-Nedelco, Paris, L'Herne, 1991
• Valéry face à ses idoles Paris, L'Herne, 1970 (reluat din Exercices d'admiration)
• Essai sur la pensée réactionnaire: à propos de Joseph de Maistre
• Vacillations Fontfroide-le-Haut, 1998
• Sissi ou la vulnérabilité Jean CLAIR (dir.), Vienne 1880–1938. L'Apocalypse joyeuse, Paris, éd. du Centre Pompidou, 1986
• L'Élan vers le pire képek: Irmeli Jung, Paris, Gallimard, 1988

Jegyzetek

Források

• Cioran.eu – cikkek, interjúk Archiválva 2007. január 13-i dátummal a Wayback Machine-ben
• Ornea, Z.: Anii treizeci. Extrema dreaptă românească. Bucharest: Fundației Culturale Române. 1995. ISBN 973915543X. OCLC 33346781.
• Petreu, Marta: An Infamous Past: E.M. Cioran and the Rise of Fascism in Romania. 2005. ISBN 1566636078

A magyar Wikidézetben további idézetek találhatóak Emil Cioran témában.

További információk

• Cioran-aforizmák
• Makkai Bence: Bevezetés Emil Cioran A kétségbeesés csúcsán című írásához
• Recenzió A létezés kísértéséről
• Pályi András recenziója A bomlás kézikönyvéről
• Az istentelenség ürömei (recenzió)
• Miskolczy Ambrus: Cioran hosszú kamaszkora avagy Mi legyen a fasiszta múlttal? Történeti esszé; Gondolat, Bp., 2014