Fényes Adolf

Fényes Adolf
Született	Fischmann Adolf 1867. április 29.[1][2][3][4][5] Kecskemét
Elhunyt	1945. március 15. (77 évesen)[1][2][3][6][4] Budapest
Állampolgársága	magyar
Foglalkozása	festőművész
Iskolái	Julian Akadémia
Sírhelye	Salgótarjáni utcai zsidó temető (J-V Díszsor 3.)
Fényes Adolf aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Fényes Adolf témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Fényes Adolf, születési nevén Fischmann Adolf (Kecskemét, 1867. április 29.^[7] – Budapest, 1945. március 14.) magyar festőművész.

Élete

Apja Fischmann Simon kecskeméti rabbi,^[8] anyja Wahrmann Regina, Israel Wahrmann-nak, a Pesti Izraelita Hitközség első rabbijának unokája. Nagybátyja Wahrmann Mór nagykereskedő, az első magyar zsidó országgyűlési képviselő.^[9] Apja halála (1879) után Budapestre költözött, 1886-ban vette fel a Fényes nevet (64692/86 BM). Egy testvére volt: József.^{[10] [11] [12]}

Jogtudományi tanulmányokat folytatott, amit félbehagyott, és 1884-től 1887-ig a Mintarajziskolában Székely Bertalan és Greguss János növendéke lett. Weimarba költözött, ahol 1887–1890 között Max Thedytől tanult. 1891-ben Párizsban telepedett le, ahol a Julian Akadémia hallgatója lett. Mestere itt William-Adolphe Bouguereau volt. Párizsból visszatért két évre Weimarba, Max Thedyhez. Miután hazatért, 1894–1898 között Benczúr Gyula mesteriskoláját látogatta. Az 1900-as évet Olaszországban és Franciaországban töltötte. A szolnoki művésztelep alapító tagjaként, 1902-től minden nyarat Szolnokon töltött, ott alkotott. A Magyarországi Tanácsköztársaság idején a Művészi Végrehajtó Bizottság tagja lett. 1936 után egyre kevesebbet festett, betegeskedett.

1944-ben Horthy Miklóstól kormányzói mentességben részesült (mint Telcs Ede és néhány más művész is). A nyilas uralom idején a budapesti gettóba került, ott élte túl Pest ostromát. Két hónappal a gettó felszabadulása után a Nagymező utcai műteremlakásban agyvérzést kapott, s a kórházban már nem tudták megmenteni az életét.^[13] Más forrás szerint „a gettóban halt éhen, ahonnan a 80 éves agglegénynek már nem volt ereje hazajönni.”^[14]

A Salgótarjáni utcai zsidó temetőben nyugszik.^[15]

Emlékezete

• A Fővárosi Kiállítóterem Fényes Adolf Terem néven működött 1950–1987 között
• Kecskeméten, Szolnokon és Budapesten (III. kerület) utcát neveztek el róla.

Munkássága

1898-ban kezdett neki a Szegény ember élete című festményciklusnak. Az ebből a korszakából származó képei a kritikai realizmus legszebb magyar alkotásai közé tartoznak. A sorozat befejezése után új utakat keresett, és a plein air irányzat felé fordult. Festményeit világos színek és egyszerű kompozíció jellemezik. Az ezután következő korszakára a bibliai jellegű, romantikus festészet jellemző.

Főbb művei

Bővebben: Fényes Adolf műveinek listája

• Pletyka – 1895
• Civódás – 1897
• Szegény ember élete – 1889
• Család – 1900
• Öregember – 1901
• Háromkirályok – 1927

Kiállításai

• 1905 – Nemzeti Szalon
• 1912 – Ernst Múzeum gyűjteményes kiállítás
• 1918, 1923, 1927 – gyűjteményes kiállítás Ernst Múzeum
• 1936 – gyűjteményes kiállítás Fränkel Szalon
• 1949 – Fővárosi Népművelési Központ
• 1960 – Magyar Nemzeti Galéria

Társasági tagságai

• MIÉNK
• Szinyei Merse Pál Társaság
• Magyar Arcképfestők Társasága

Díjai

• 1895 – Pletyka című képe a Képzőművészeti Társaság díjazottja
• 1900 – A Család című képe párizsi kiállítás kitüntetettje
• 1924 – Állami nagy aranyérem
• 1927 – Háromkirályok című képe, Varsói képzőművészeti társulat, Diplőme d'Honneur első hely
• 1929 – Barcelonai világkiállításon Gran Premió díj

Irodalom

• Végvári Lajos: Fényes Adolf, (Szabad Művészet, 1949)
• Végvári Lajos: Szolnoki művészet 1852–1952 (Budapest, 1952)
• Oelmacher Anna: Fényes Adolf (Budapest, 1962)
• Életrajzi lexikon

Jegyzetek

Források

• Magyar életrajzi lexikon I. (A–K). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967.  
• Fényes Adolf festményei - TerminArtors.com
• Festmények Archiválva 2007. szeptember 29-i dátummal a Wayback Machine-ben
• Munkásságának korai megítélése Meller Simon: Huszadik század 1906, február