Madárbirscserjés

A madárbirscserjés (Cotoneastro tomentosi-Amelanchieretum Jakucs, 1961), avagy fanyarka-madárbirs cserjés[1] (Cotoneastro-Amelanchieretum) a melegkedvelő szubmediterrán cserjések (Berberidion Br-Bl.) társulástani csoportjának egyik, Magyarországon is elterjedt növénytársulása.

Hazai elterjedése

A Dunántúli-középhegység dolomitvonulatain a Keszthelyi-fennsíktól a Vértesig végig előfordul, de mindenütt csak szórványosan.

Termőhelye, szomszédai

Ez az edafikus sziklai cserjés legjellemzőbben Mediterráneum magashegyi részein fordul elő. Magyarországon a meredek dolomitgerinceken, letöréseken fejlődik ki; talaja váztalaj vagy vékony rendzina. Oromediterrán eredetű reliktum társulás, amelynek egyik vezérnövénye, a fanyarka jellemzően magashegyi jellegű, reliktum faj.

A cserjést a dolomiton kialakuló erdőkhöz semmilyen szukcessziós kapcsolat nem fűzi. Éppen ellenkezőleg, a Mátra alacsonyabb részein megfigyelték, hogy a cseres–tölgyes és a sajmeggyes bokorerdő kiirtása után a gyöngyvessző másodlagosan elszaporodik.

Jellemző fajai

A cserjeszint három fő faja:

  • fanyarka (Amelanchier ovalis) és
  • molyhos madárbirs (Cotoneaster tomentosa),
  • sárga cserszömörce (Cotinus coggygria); nem mindenhol.

A cserjeszint gyengén záródik; benne letörpült fafajok is megtelepülnek:

Gyepszintjének nincsenek saját fajai. A lágyszárúak három fő csoportja:

1. sziklagyepek fajai:

  • prémes gyöngyperje (Melica ciliata),
  • szürke napvirág (Helianthemum canum),
  • szürke gurgolya (Seseli osseum),
  • molyhos napvirág egy változata (Helianthemum nummularium ssp. obscurum),
  • nyalábos kőhúr (Minuartia fastigiata),
  • fehér varjúháj (Sedum album)
  • hatsoros varjúháj (Sedum sexangulare);

2. száraz gyepek elemei:

3. néhány erdei faj:

  • bajuszos kásafű (Oryzopsis virescens; újabban: Piptatherum virescens),
  • orvosi salamonpecsét (Polygonatum odoratum),
  • tornyos ikravirág (Arabis turrita).

Jegyzetek

  1. ↑ NÉR — Nemzeti élőhely-osztályozó rendszer p. 116.. [2015. április 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. április 2.)

Források

  • Borhidi Attila: Magyarország növénytársulásai
  • Kevey Balázs, 2008: Magyarország erdőtársulásai
  • NÉR — Nemzeti élőhely-osztályozó rendszer