Nehémiás könyve
Nehémiás könyve, az apokrif Esdrásokat is beleszámítva Esdrás második könyve az Ószövetség egyik könyve a Bibliában. Egy emlékirat, mely a Jeruzsálem újjáépítésének és történéseit jegyzi fel körülbelül Kr. e. 450-ig.
A szerző
A szerző bemutatkozik Hakalja fiaként, és rögtön elkezdi beszámolóját, hogyan kapott hírt Jeruzsálem romjairól, és vette szívügyének[1] Jeruzsálem sorsát. I. Artakhsaszjá perzsa király (I. Artaxerxész) királynál volt pohárnok. Sirák fia könyvében is megemlékeznek róla, mint Jeruzsálem újjáépítőjéről. Makkabeusok második könyvében meg arról olvashatunk, hogy ő volt, aki számos könyvet összegyűjtve könyvtárat alapított. II. Kurus perzsa király ugyan rendeletet adott ki Kr. e. 536-ban a jeruzsálemi templom újjáépítésére. Nehémiás kieszközölte, hogy újjáépítse Jeruzsálemet. Kr. e. 445 március 14-én megkapta a rendeletet, és elindult hazájába.
Mondanivalója
Esdrás és Nehémiás a fogságból visszatért nép megújítói, úttörői. Számadás Jeruzsálem és a nép megújulásáról. Nehémiás Isten küldetésének látja Jeruzsálem újjáépítését, vallásos küldetésében számot ad a könyvben a külső és belső ellenségeskedésekről, nehézségekről. A várost mégis sikerül felépíteni romjaiból. A könyv teológiai példa, hogy Isten az alázatos szívűeket felmagasztalja.
Források
- Összefoglalás szerkezet hitrehangolva.hu
Külső hivatkozások
- Nehémiás könyve – teljes szöveg, többféle fordításban (Biblia fordítások - Károli Biblia), immanuel.hu/biblia/biblia.php
- Nehemiás könyve katolikus és protestáns fordításokban (A link a Káldi-Neovulgatára mutat, de mellette a többi is.)
Jegyzetek
- ↑ Zsoltárok 137, mely a fogságban íródott: "Ha megfeledkezem rólad Jeruzsálem bénuljon meg a jobb kezem. Nyelvem tapadjon az ínyemhez, ha nem emlékezem rád, ha nem Jeruzsálemet tartom legfőbb örömömnek."
